Jenny egy magányos, család nélküli ,egyedül megélő nő volt.Kénytelen volt bármilyen munkát elvállalni és mivel nem volt sok pénze csak  rozzant kis kunyhóban élt. Persze segített más embereknek is ha kellett odaadta a saját ételét csakhogy a másik jól lakjon vele.Egy nap a kandalló mellett ült (éppen főzött)és mivel elég sok volt ott a repedés a szél miatt parázs került Jenny ruhájára.Ezt ő nem vette észre egészen addig amíg a bőrét nem kezdte el égetni de akkor már eléggé kigyulladt a vastag gyapjú szoknyája . Ő megjjedt felállt és magára öntötte a forralt vizet.De sajnos nem sikerült eloltania a lángokat.Erre kirohant a házból végig az utcán és folyamatosan segítségért kiabált miközben egyre jobban terjedtek a lángok rajta.De elégé messze volt az emberektől ezért a legközelebbi állomásra futott segítségért.Sajnos ekkor már teljesen ellepte a tűz és kifutott a sínekre a tűztől pedig nem látta a vonat vakító fényszóróját.A mérnök próbálta megállítani de sajnos már késő volt az utolsót amit halottak tőle egy sikítás.A mérnök kicsit távolabb megállította a vonatot és rohant vissza a nőhöz ezenkívül az állomáson levő legénység is odarohant.A tűz még mindig égett rajta a férfiak pedig eloltották de már túl késő volt...Mivel szegény Jenny koldusnak számított egy jelöletlen sírba temették és szép lassan a múlt homályába tűnt.Egészen addig amíg a halálának évfordulóján újra felbukkant ugyanúgy sikítozva és segítségért kiabálva.És ezt minden mérnök látta aki azon a napon ugyanazon az állomáson vezette át a vonatot..Újra és újra.Mert kísértete, örökre itt maradt..