No, hát akkor jelentkeznék. Nálam ugye megszokott ez a karakter generálás így most is ezt fogom folytatni. Itt a karakterem képe (Én ehhez túl lapát vagyok hogy ide beillesszem :S ) : http://bobwama.files.wordpress.com/2008/07/july-23-08.jpg
Név: Kazim Sri' Dehibrel
Faj: Khijathir ( Nagymacska )
Kor: 18
Nem: Férfi
Beállítottság: Hetero
Képesség: Kis részben, képes vagyok a mágiát használni.
Rólam: Szeretek jó pofizni, és főleg másokkal kapcsolatot kialakítani. Akit megismerek, ahhoz általában tisztelettudó vagyok, de néha szeretek őket kicsit felzaklatni a hülye vicceimmel. Ha esetleg a barátom bajba kerül, azzal mindig vállvetve harcolok. Szeretem a káposztát .....
Történet: I.U 155 -ben születtem, Khilash 23 -ik napján, Khad' Zibadh városában. Apám közép nemes, anyám háztartás vezető. A sivatagban lévő Khad' Zibadh város akkoriban elég nyugodtnak mondható. Vagyis a mi szemünkkel nézve. Amikor elértem a négy éves kort, a szüleimnek ismét született egy kislányuk 159 -ben, akit Itraim -nak neveztek el. Sokat játszottunk együtt és normális életünk volt. Egészen addig amíg elértem a 15 éves kort. Ekkor a várost hirtelen egy régen visszavonultnak hitt faj, a démonok ostroma alá került. A város elesett, de a lakosokat még éppen idejében sikerült kimenteni. Engem és a húgomat néhány Gyalogos mentett ki, és elvitt minket Hirahdohim -ba a legközelebbi várba. Mi ketten biztonságban voltunk, de szüleink nem tartottak velünk mivel őket valószínűleg elfogták vagy megölték. Egy paraszt befogatódott minket, és azóta ott éltünk. Amikor a 17 -éves kort betöltöttem, besoroztak a hadseregbe szokás szerint. Kaptam kiképzést közelharcból és úgy szólván : Az állandó társam egy hatalmas pallos. A pallost egy ember egy kézzel aligha bírná el, viszont én csak röhögni tudok az ilyesmin. Annyira megszerettem a harcművészetet, hogy volt eset hogy a pallosommal aludtam az ágyban. Igen kínos volt...
Ahogy az idő múlt, egyre több hírek kezdtek szállingózni egy másik új nép feltűnéséről. Az új nép, nem volt valami barátságos és a szegény gyík szomszédainkat már be is támadták. Így hát az következett, hogy egy osztagba szépen beállítottak, és az volt a feladatunk hogy az amúgy is nehéz mocsarakból füstöljük ki az új népet, és szabadítsunk fel annyi területet amennyit csak tudunk.