-Üdvözletem, a nevem Train Heartnet.

Bemutatkozott nekem a teljes nevén felmérte az erömet. Csodálkoztam hogy ismét hadrendbe ált az öreg és ennek hangot is adtam.

-Öszintén meglepödtem hogy magával találkozom a harcmezön, ugy tudtam hogy 20éve amióta a Kirana nevezetü gepárdlány meghalt nem vett részt csatában.

Az öreg gyíkharcos ekkor lesütötte az arcát majd körülnézett..

-Az élet megy tovább, és bár 20 évembe telt de kihevertem a halálát és most itt vagyok hogy lezárjuk az orkok elleni háborut véglegesen. Az orkok egy jelentös hadsereget vesztettek el és még jó idö lessz mire kiheverik ezt a vereséget igy most azonnal kell támadnunk hogy visszaszoritsuk öket. Egy régi ismerösöm fog érkezni északról az emberek földjéröl körülbelül 100.000fös hadsereggel, a kárhozottak völgyében fog egyesülni a hadseregük velünk és igy megadhatjuk a kegyelemdöfést az orkoknak, az Áradó Homok kastélyának visszafoglalása lessz a gyözelmünk fénypontja (Az Áradó Homok kastélya volt az elsö eröd amit az orkok elfoglaltak és jelenleg az a fövárosuk).

Az öreg hös fölált majd lándzsája mellöl elövett egy kürtöt és belefujt. A hadsereg felkészült majd amien gyorsan csak tudtak utnak indultak kelet felé a kárhozottak völgye felé.

-Jobb ha mi is megyünk-mondta Zakar, azzal felált és a katonák élére ált.

Nem vártam sokat és énis csatlakoztam az embereimmel a sereghez.

//1héttel késöbb//

1 hete folyamatosan törünk elölre a sivatagban, nem ütköztünk komolyabb ellenállásba, csupán néhány kisebb csapattal probáltak minket lelassitani, ám eddig sikertelenül. Az orkok által elfoglalt területek nagyrészét már visszafoglaltuk és már látni a kárhozottak völgyének kapuját. A harcosok telve vannak a gyözelem érzésével és ujjonganak. Hirtelen egy hatalmas tüzlabda repül a hadsereg felé majd megpillantunk egy démonsárkányt amit néhány ork lovagol meg. Az öreg gyík gyorsabb mindannyiunknál és elövesz egy követ amin egy runa van majd a tüzlabda felé hajitsa. Amikor eléri a tüzlabdát a kavicson lévö runa aktiválodik majd egy hatalmas szél lökést ad le ami teljesen eltériti a tüzlabdát és a sárkányt a földhöz vágja. A sárkány felkel és egy ujabb tüzlabdát akar kilöni azonban Zakar elöveszi a lándzsáját majd aktivál rajta 2 runát az 5-böl. Feltámad a szél és körbeveszi a gyíkot mire az nagy sebességgel kilövi magát a sárkány felé. Egy pilanat sem tellik elé és a sárkány máris ketté van vágva a rajta ülö orkokkal eggyüt. Az öreg harcos elteszi a lándzsáját majd felszedi a runakövet és int nekünk hogy menjünk tovább.
A képessége egyedülálló, runák segitségével manipulálja a szelet, majd ugyanugy használva a szelet felerösiti és szinte katapultálja magát az ellenség felé. Bonyolult mozdulatsor és még bonyolultabb szél runa használat de ö mindkettöt egyszerre és gond nélkül hajtotta végre. Ugytünik a hösökröl szoló pletykák igazak.. Nemcsakhogy egy átlagos ember, de még egy démonmester se küzdhet egyenlöként velük.. Ha ien erösek nemcsoda hogy legendává váltak.. Ha lenne mágikus ereje, valoszinüleg vetekedne a mostani mágikus erömmel, a necromonicum elötti énem nemlenne kihivás számára..
Nyeltem egy nagyot majd örültem hogy egy oldalon állunk és elkezdtem kémlelni az emberekböl álló sereg hollétét és hogy vajon kilehet az a régi ismerös, talán egy ujabb legenda?

Ahogy a seregünk haladt előre, elég nagy homokviharba keveredtünk. A sereget nem fogyasztotta meg, de a gyíkok kissé panaszkodtak hogy elég kényelmetlen, homokkal teli gatyában járkálni. Mi csak röhögni tudtunk rajta, de közben adtunk nekik tanácsokat. Zakar az élen elég magabiztosan mozgott, annak ellenére hogy hány éves. Érzelmeit tökéletesen tudta titkolni, semmiféle érzelmet nem árult el az arca. Eszembe jutott egy kérdés.
- Zakar? - Kérdeztem tőle. Zakar mosolyogva rám fordította a fejét, miközben előre mentünk.
- Mond, ifjú. - Felelte.
- Ne is tudom hogy kezdjem...
- Kezd ahogy jónak látod. Döntéseidet te hozod. - Mondta. Máris egy nagy tanácsot adott, már a beszélgetés kezdetekor.
- Mi történt azután, miután a démonokat legyőztétek, és megismertétek a többi fajt? - Kérdeztem, közben a turbánomba rejtettem el az arcom.
- Sok minden. Sok minden... Először is megkaptuk a nekünk járó tiszteletet, aranyat és hatalmat. Szinte azt mondhatnám mindenünk meg volt. Persze ezeket, másra költöttem, és a ami szememmel nézve, ócskaságokra. Azután, megjött az eszem, és a szegényeket segítettem meg. Felvettem őket szolgáknak, rendes fizetéssel. Ez volt tizenöt évvel azután hogy a Küldetést befejeztük. Közben Kirana és én együtt éltünk, de házasok nem voltunk. Jolund és Rodgard a hazájában maradt, de sokszor ellátogattak a birtokomra. Békés kis élet volt... Aztán jött a hír, hogy 143 -ban, amikor 38 lettem, Kirana meghalt. A halálát nehezen tudtam elviselni, hiszen oly sok évig jó barátok voltunk. A temetésen mindenki ott volt, még a Griff is. Nehéz évek jöttek utána. Kezdtek szállingózni a hírek egyre több démon gyilkosságokról, és még az orkok is feltűntek. Csak terrorizálni kezdték a mocsarakat, de eddig nem hittem volna hogy eljutnak. De ennek vége. Ha a városomat már elfoglalták, nem hagyhatom hogy másnak is az otthonát romba döntsék. De én sem leszek már örökké. - Mondta majd rám pillantott.
- Hogy érted? - Kérdeztem. Ekkor előttünk megszólalt egy kürt. A kürt hangja mély volt, és belezengett a fülünk.
- Kazk' diret der kezikhar!( Ellenség a kapuknál! ) - Ordította valaki. Meg is láttunk egy romos kis várat, ahol javában dűlt a harc orkok, emberek és démonok között. Mind a hárman egymás ellen. Kész pokol lehetett odabent.
- Uram isten...
- Ne félj, ifjú. Mellettetek vagyok.- Mondta majd a seregez fordult.
- HARCRA ASGARET FIAI!!

-Ocska démonok, bár már nincs nállam a szent kard ne képzeljétek hogy legyözhettek!!

Az öreg ezután egy runát tett a kardjára majd beugrott a démonok tömegébe. A kardot arany szinü lángok ölelték körbe és amikor az öreg megforgatta azt a démonok akiket eltalált mind hamuvá égtek. Ien fegyverrel az öreg hamar bejutott a trónterembe és a csata menete hamar megfordult itt is. Átrohantam a csatázó tömegen és bementem a trónterembe ahol az öreg már nagyban harcolt. A trónterem csordulásig telve volt démonokkal míg a trónon egy furcsa térhasadék volt megnyitva ami elött 3 démonmester ált. Az egyik éppen néhány ork varázsló testéböl lakmározott amikor megpillantott engem. Felemelte az egyik testet, azaz csak a felét mivel az alsó része hiányzott és felém hajitotta. Ideges lettem majd megidéztem egy sötét runát amiböl egy sötét sugár hasitott ki keresztül szurt megannyi démont továbbá egy démonmestert. Akit a támadás eltalált azon ezután elkezdtek megjelenni a fekete lángok amiknek ugytünik nemrég kerültem birtokába és mind elégtek. A következö démonmester érdeklödését is fölkeltettem aki vagy ami egy oroszlán testü valami volt aminek egy koponya volt a feje helyén. Nemvártam meg amig megmutatja az erejét egyböl megidéztem a magam runáit és lekötöttem fekete láncokkal. Ezután odarohantam hozzá és a fejére tettem még egy runát. A démonmester a koponyájától kezdve lassan kezdett elrohadni majd elporladni. Közben a gyíkok is megérkeztek a trónterembe és kivették a részüket a harcból. Eközben sajnos figyelmetlenné váltam és az utolsó démonmester aki egy hatalmas hentesbárdot lengetett ketté akart szelni. Egy pillanat se telt el de amikor hátra néztem a démonmester testét egy fénycsova találta el majd miután egy nagyobb volt a lyuk a testén mint a megmaradt húsa igy össze esett. A démonok megvadultak és elkezdtek a térkapu felé futni de az ropogó hangokkal bezárult. A harc 10percel késöbb véget ért és a vezetökkel a teraszon tárgyaltuk az eredményeket.

-Kösz hogy kisegitettek minket, a vártnál messze kevesebb katonával tudtunk csak jönni. A démonok ugyanis 1 héttel ezelött az 50 évvel ezelöttinél is nagyobb hadsereggel elözönlötték a keleti vidékeket és valoszinüleg jövö hét végére irányitásuk alá vonják azokat a területeket amiket a háboruban vesztettek el, és ha már itt járunk felfedem elöttetek hogy mitörtént 50 évvel ezelött a háboru végén..

Zakarra nézett az öreg, aki bolintott. Ezt követöen elkezdte a mondandoját.

//a szöveg meghaladta a megengedett méretet igy 2 részletbe írom le :D//

Hozzáadva (2011-04-17, 8:28 PM)
---------------------------------------------
-Miután legyöztük a démonok vezetöjét azon a helyen ahol ma a Legendák Csarnoka áll, a seregünkel megindultunk a halál völgyébe. A hadsereg komoly ellenállásba ütközött ám a csatát végig a szövetség irányitotta. Amig a hatalmas hadseregek össze csaptak mi titokban átjutottunk arra a helyre ahol a démonok megjelenése óta senki sem járt. Egy hatalmas köépitményt találtunk ott ami egy az ittenihez hasonló hasadékot fogott körbe, azonban az sokkal hatalmasabb volt. A démonok és démonmesterek folyamatosan áramlottak ki rajta igy nemvolt más választásunk mint alkalmaztuk az eggyetlen lehetséges modszert amit az ösi idökben is alkalmaztak. Egy nemes lény vére kellett a kapu bezárásához, nemis akárkié a griff nöé. Áttörtük a démonok vonalait és elküzdöttük magunkat a köépitményig. Jolundék feltartották a démonokat amig én a Shalla'torral elvégeztem a szertartást a griffen. Ezután ö bele vetette magát a kapuba és mágikus katalizátorként egy nagy robbanással lezárta az átjárót. Megléptünk a démonok elöl akik hamarosan mindenhonnét vissza vonultak a völgybe és nem merészkedtek ki. A háborut ezel lezártnak tekintették a népek és mi hösök lettünk. Ugytünik a démonoknak sikerült ujra aktiválni az átjárót, és most azért mert nembirtuk elpusztitani az épitményt amit az ösök mágiája védett egy ujabb háború tör ki..
A tények hallatán le mondhatni le esett az állam és egyben a fejemet is fogtam az aggodalom miatt..

~Ez nemjó... Ezzel elindult volna Asfeloth a vége felé? Talán hamarosan minden a démonok uralma alatt lessz, ugytünik a sors nem kegyelmez.. Ismét hösökre lessz szükség akik megvédik Asfelothot, ugy mint 50 éve..~

//vezetök alatt zakart, az öreg akit idö közben felismertünk mint legenda, magamat, gazit és persze kyokot (ha végre írna ő is) értem :D//

- De hol is áll az a bizonyos építmény ami a kaput rejti? - Kérdeztem.

- Bent, a démonok által uralt területen, ifjú. Nagyjából még emlékszem az útra, amelyen keresztül mentünk, de hogy azóta hány ellenség tapossa azt a földet, afelől semmit sem tudok mondani. - Mondta Zakar. - Viszont ezt nem hagyhatjuk annyiban. Én elmegyek, felkeresem a kaput, és megpróbálom a legjobb tudásom szerint elpusztítani. Erősen bízok benne, hogy az itteni milícia és a hadsereg megállja majd a helyét, és nem fog ellenségeink kezére kerülni ez a föld. - Mondta majd körbetekintett a társaságon.

- Én... Veled tartok, Zakar. - Mondtam ki kissé akadozva. Zakar mosolyogva, biccentett.

- Reméltem ifjú, hogy velem tartasz. - Felelte. Öreg hüllőszeme bizalmat, és melegséget árasztott. Biztatást adott nekem.

-Sajnálom Zakar de nemgendethetlek, ha menni akarsz akkor elöbb engem kell legyöznöd. 50évvel ezelött amikor a szent kard még a birtokomban volt, a párviadalunkban esélyed sem volt, bár a kard már nincs nállam, a harci szellemed és az izmaid meggyengültek ez alatt a 20 év alatt, míg az én eröm már akkora mint a szent kardal. Ha most odamennél 20démonmesternél többet nemtudnál elintézni.

Zakar lehajtotta a fejét miközben Rodgard magyarázott, majd végül elfogadta.

-De akkor mégis mit tehetnénk?!-kiáltotta

-Amig te gyászoltal én komoly lépeseket tettem. Megalakitottam az ezüst keresztesek rendjét amely föként paplovagokból áll, nem a királyhoz hanem hozzám hüek, továbbá jelentös katonai eröket állitottam magam mellé, köztük a fekete rendet is amiben ez a mágus Train Heartnet magas rangot tölt be, így már készen állunk arra hogy a király nélkül egy jobb jövö felé vezessük az országot. Ebben a csatában is az én embereim vettek részt, és ezt a királyotok is jól tudja így kaptunk még 1 támogatót. Következö lépésként északra indulok hogy megsegitsem a törpe forradalmat és megbuktassák a királyt, így megnyerem a támogatásukat.

Zakar elmosolyodott.

-Értem, szóval te is tudsz rólla..

Én meg a Gepárd értetlenül bámultunk a hösökre. Rodgard felénk fordult hogy megmagyarázza.

-A törpe forradalom hátterében egy régi barátunk áll aki szintén velünk harcolt 50évvel ezelött és legendává emelkedett, a törpe hös, viharhozó Jolund. (utalok ezalatt a villám támadásokra amiket használt :D)

A magyarázat hallatán ledöbbentem, de a tervet hamar megértettem. A lényege a királyi erök visszaszoritása, és ha végre a teljes szövetség eröforrásaira számithat akkor bizonyára a démoni erökre fog koncentrálni. Furfangos egy ember..

"Á! Rafinált egy fickó. Szép kis terv csak nincsen túl sok kedvem a törpökkel bajlódni... Nem baj, majd csak kiheverem." Gondoltam magamban. Ekkor hirtelen szárnysuhogásokat hallottam. Körbenéztem, és megláttam egy griffet. Még csak most láttam meg először, de a griff szépsége máris magával ragadott. Kár, hogy nem lesz így örökre. Odafordultam a beszélgető társasághoz.

- Azt hiszem valaki, felénk tart. - Mutattam az égre. Zakar csak legyintett.

- Csak egy griff. Valószínű hogy velünk van, mivel nem sok griff támad meg az orkoknál és a démonoknál értelmesebb lényeket. - Felelte. Nagyon reméltem hogy amit Zakar mond, az igaz is.Nem akarok egy griff vacsorája lenni.

- Itt vagyunk, ide gyere. - Mondtam neki. "Ne egyél, ne egyél meg!" Mondogattam magamnak, közben turbánnal takartam el az arcom.

- Öm... Igen én vagyok. Üdvözletem, Nüx. - Válaszoltam neki. Aztán mondott valami mást is.

- Hát, jó. - Mondtam, majd egy kicsit arrébb mentem, hallótávolságon kívülre. Egy homokdűne aljában álltam.

- Mi lenne az? - Kérdeztem tőle., miközben megigazítottam a turbánt. "Lehet annyira nem is kell tartani tőle. Lehet megézem őt, harc közben is." Gondoltam magamban.

-Tudod néhány éve levadásztam néhány fehérsárkányt. A tojásikat magammal vittem, annak reményében hátha egyszer még hasznot hoznak. Ugytünik megtérült a dolog.

Azok a katonák akik parancsba kapták azonnal megmászták az egyik sárkányt. Egy sárkányra kb 18katona fért fel. A 3. sárkányra én másztam fel elsöként majd annyira belemerültem a pikkelyek vizsgálgatásába hogy amikor legközelebb, meghatározatlan idö mulva felkaptam a fejem már az égen voltunk.

- Griff, mint látod a többiek elmentek. Mi lenne az a bizonyos dolog? - Kérdeztem tőle.