Hétfő, 2017-11-20, 2:33 PM Üdvözöllek Vendég


Riofire

Főoldal | Regisztráció | Belépés | RSS
[ Új üzenetek · Tagok · Fórumszabályzat · Keresés · RSS ]
Oldal 1 / 6123456»
Fórum » Szerepjáték » Fórum » Az ismeretlen föld (.)
Az ismeretlen föld
KyokoDátum: Szombat, 2011-03-12, 8:13 PM | Üzenet # 1
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 44
Hírnév: 0
Állapot: Offline
I.U 123-ban járunk.A térképen kezdenek eltűnni a fehér foltok,Asfeloth földjéről.Északon a törpék uralják a hegyeket,míg és Nyugaton az emberek és tündék uralkodnak.Keleten a démonok és egyéb sötét nép hordái telepedtek le,az emberiség tudta nélkül,viszont nem ez az egyetlen titok.A Dél.Ahol nem látni mást csak homokot,és végtelen homokos pusztaságot,ott élnek a Gepárdemberek,vagy más néven a Macskaemberek.Nem régen telepedtek be Asfeloth földjére a hazájukból Isamarlból.A sivatagok mellett a végtelennek tűnő,erdős mocsarak húzódnak,abba élnek a gyíkemberek,akik a gepárdemberekkel vannak ősbarátságban.A két népet folyamatos támadások érik Keletről,így azoknak szövetséges kell.

//Lehet jelentkezni az adatlapokkal.Két csapatba lehet tartozni:Déliek-Ők a felfedezők akik majd Nyugatra fognak menni(Ide maximum 3 embert tehetek be).A másik csapat meg a Nyugatiak akik meg majd a felfedezőkkel ismerkednek majd meg.(Ide a létszám korlátlan)

 
DarronDátum: Péntek, 2011-04-08, 6:14 PM | Üzenet # 2
Őrmester
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 31
Hírnév: 0
Állapot: Offline
//na enyém a megtiszteltetés hogy megnyissam az ismeretlen földet az 1. hozzászolással^^//

Kora reggel ébredek arra hogy néhány ember orditozik. Egy fogadóban vagyok Lavandorban, tegnap érkeztem egy küldetés miatt. A városban van több forradalmi csoport föhadiszállása és a vezetöik is itt tervezik az üllésüket. Az eddig megtudott informáciok alapján egy az északihoz hasonló felkelést akarnak kirobbantani itt is.
Felöltözöm majd lemegyek a földszintre, el a kiabáló emberek mellett ki az utcára. Itt kezdödik a küldetésem. Elindulok át az egyik sikátoron ahol felmászok egy ház tetejére majd házról házra ugrálva eljutok a Seville család birtokáig. A ház tetejéröl átugrom a magas keritést és egyenesen egy erdös részen landolok. "de jó a gazdagoknak, saját erdöjük van" gondolom magamban. Végig megyek az erdös részen majd megpillantom végre a villát ahol jelenleg a tanácskoznak a lázadok vezetöi. Az ajtó elött nem áll senki igy a föbejáraton megyek be, majd gondosan becsukom magam után. Ezután egy ujabb érintésemre az ajtó és a körülötte lévő fal megfagy. 2 őr máris megpillant és nekem ront a kardjaikkal. Néhány jég tűt képzek majd pontosan beledobom a nyakukba öket. Az örök megragadják a nyakukat majd elesnek és vergödnek fájdalmukban mig lassan elvéreznek. Felmegyek egy lépcsön az emeletre ahol néhány alabárdos mögöttuk mágusokkal felkészültek a küzdelemre. Az alabárdosok nekem rontanak, mindegyik elsönek akar feldarabolni. Könnyedén kikerülöm a támadásaikat majd elkapom kettö arcát a kezemmel és megfagyasztom az agyukat és a szivüket, azonnal meghalnak. Eközben a tüzmágusok néhány tüzlabdát lönek ki felém. Magam elé kapom az egyik holttestet ami felfogja a tüzlabdákat majd egy jég lövedéket képzek az egyik kezemben és lelövöm vele az utolsó alabárdost akinek jégbe borul a teste. A mágusok ismét tüzlabdákat lönek ki felém, mintha nemtanulnának a hibájukból ezuttal is a holt testtel blokkolom a lövedékeket. Ezután ismét egy jég lövedéket képzek a kezemben, ám most másfélét. A testet a mágusok felé hajitom majd a lövedéket odalövöm közéjük. Amikor odaér a lövedékböl egy nagy jég tömb lessz amiböl jég lándzsák álnak ki és felnyársalják a mágusokat. Elsétálok a hullák mellett egyenesen be a folyosó végén lévö ajtóhoz. 6 rémült ember ül egy asztalnál. Elmosolyodom majd odamegyek az egyik emberhez és melkason ütöm, ezzel álcázva a pecsétet amit rátettem fekete mágiával. Ezután odaésátlok az egyik ablakhoz majd figyelem a müsört. A rémült fickó elöször elkezd orditani majd a pecsét megnagyobbodik és a teste felszakad. Ezután egy golem mászik ki belölle ami csontból és huscafatokból áll. A golem neki esik a többi embernek és egymásután végez mindannyiukkal. Egy pillanatra elkap a rosszullét, de eröt veszek magamon és egy jég darabbal bele karcolok egy üzenetet a falba.
Egy ideig nézek ki az ablakon amikor néhány ordibáló katonát veszek észre. Megérkezett a lázadók erösitése. Az egyik órára nézek és ismét mosoly ül ki az arcomra.

-Letelt a fél óra..

Csettintek eggyet mire a két katona akik a bejáratnál rontottak nekem feltápászkodnak hörgö hangok kiséretében majd egykori társaikra támadnak. Kiugrom az ablakon, mögöttem a golem elemjeire hullik miközben földet érek. Végig rohanok az erdös részen majd fölugrom a keritésre onnan vissza a ház tetöre majd néhány háztömbnyi futás után le ugrom az egyik sikátorba és kisétálok az utcára mintha misem történt volna.

*a küldetés elvégezve*

 
GazarrinDátum: Péntek, 2011-04-08, 7:08 PM | Üzenet # 3
Őrmester
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 34
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- ...Mozgás, ne lazsáljatok! Az íjjászok meg lőjenek tovább !! - Ordította a szakaszvezető. Szép a többi kigyúrt alakhoz képest, ő még izmosabb és keményebb alkat volt, de tudott ő is "jó szívű" lenni. Az eső nagyban záporozott, csak gy mint a nyilak a fák között. Néhány gyíkember egységgel többen lettünk, de ez mit sem segített a helyzeten. A fák között, és a bokrok között bujkáltunk, előttünk egy eléggé bűzös,és sáros folyó volt, aminek a túloldalán a démonok és az orkok csaptak össze. Mi nekünk csak az volt a dolgunk hogy átjussunk a másik oldalra, eközben az íjjászok fedeznek minket, de ez nem volt olyan egyszerű.

- Uram! -Ordítottam. A szakaszvezető rám szegezte a párduc tekintetét.

- A talaj eléggé latyakos és csúszós. A mocsárban nem mi vagyunk előnyben, és erre még rá tesz az is, hogy mi semmit sem látunk, mivel kezd leszállni a köd. Jobb lenne a gyíkembereket előre küldeni, ők majd tudják a helyes utat, hisz ez az ő földjük. - Mondtam a szakaszvezetőnek.

- Valószínűleg igazad van Kazim. - Mondta majd hátra ment az íjjászokhoz. "Ezzel el is intézte?" Kérdeztem magamtól. A társaimra néztem, akik eközben fejszéket és hajító dárdákat dobáltak az előttünk harcoló két ellenségre.

- Látom elég gyatrán ment. Szerintem próbáld meg úgy hogy felajánlod neki a szolgálatod, és közben még ki is nyalod a hátsóját - szép körben - és azután meg is fogja engedni. Tudod hogy milyen az őrmester: Sosem hallgat másokra, pláne rád. -Mondta mosolyogva a társam Diritihm.

- Ha akarod, nyomhatsz egy cuppanósat a fenekemre, tesó. Inkább örülnél annak hogy megpróbáltam... -Mondtam. Hirtelen fölülről az őrmester elkiáltotta magát.

- A gyík szakasz előre, a többiek kövessék! Behatolunk!- Ordította. A gyíkemberek megindultak, és rögvest át is gázoltak a lucskos, büdös vízen, miközben mi a legkisebb lábmozgatásért is meg kellett dolgoznunk. A túloldalon a harcolók száma rohamosan csökkent, főleg hogy most már a gyíkemberek osztaga is beszállt a partiba. Ahogy átértünk a túloldalra, rögtön kaszabolni kezdtük az ellent. A zöldbőrű új lények eléggé erősek voltak, és simán vetekedtek a mi fizikális erőnkkel. Öt percnyi harc után, egy embert sem veszítettünk, viszont 6 sebesültünk volt, köztük én is. Ezzel el is volt intézve a harc. A holttesteket összegyűjtöttük, és jól elástuk őket. Eztán a neheze következett....


o.O
 
DarronDátum: Péntek, 2011-04-08, 7:56 PM | Üzenet # 4
Őrmester
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 31
Hírnév: 0
Állapot: Offline
Betértem a fogadóba ahol megszállok és felmentem a szobámba. A partnerem Navar már várt.

-Csakhogy végre itt vagy.. Új küldetésünk van, kivételesen egy nyilvános küldetést. Körülbelül 300-400katonával elmegyünk délre Kargasth erödjébe. Vissza kell foglalnunk amit a sivatagi területeken elvesztettek a gyíkok. Miután megöltük azt a pár száz védöt fenn kell tartanunk a várat amig gyíkok és gepárdok elölre törnek és elérik a várat.

Navarról annyit kell tudni hogy nagyon veszélyes alak és egy különös mágiát használ. Egy hatalmas 5méteres óriás kardot lenget amit a normális ember nembirna el. Az erönk közel megegyezik.

-Remek, akkora mozgolodások az erdöben a mi katonáink voltak..

Kimásztam az ablakon majd elmentem az erdöbe ahol már vártak a katonák. A törpéktöl behonositott griffek fognak minket szállitani, és amint megérkeztünk ök visszatérnek a fövárosba.
Felugrottam az egyik griffre és már repültem is, nemsokkal mögöttem Navar és a katonák.

Naggyából 3-4 óráig tartott az út ezekkel a gyors griffekkel Kargashtba. Alacsonyan száltak az eröd központjába igy csak leugráltunk rolluk egy megfelelö pillanatban és már elis kezdödött a mészárlás. Az orkok gyorsan kapcsoltak, azonban még igyis meglepetésként érte öket a támadás. A belsö vár gyakorlatilag azonnal elbukott. A külös városi részröl az orkok rögtön a várba indultak hogy visszafoglalják azt. A falakra felvezényeltük az ijjászokat mig a kapunál én és Navar tartottuk a frontot, a többiek ugyis csak utban lennének ienkor.
Navar le emelte a válláról a kardját majd az elsö suhintásával ketté vágta az orkok elsö sorát, azaz naggyából 12orkot. Énse maradtam le sokkal, a tüdömben összegyüjtöttem egy adag mágikus energiát majd navar elé rohantam és egy fagyos lehelettel megfagyasztottam körülbelül 50orkot. A partnerem elkezdte használni a "Különleges" mágikus támadásait ami abból ált hogy a kard körül örvényleni kezdett a mágikus energia majd a következö suhintásnál apró mágikus pengét repültek szanaszét darabolva az ellenséget. Az orkok megrémültek és menekülni készültek, ám ekkor megjelent az eröd parancsnoka. Egy magas ork volt az egy hatalmas baltával. Elorditotta magát ezzel felpezsditve a megfélemlitett orkok harci kedvét majd egyenesen nekem rontott. Navart lefoglalták az orkok mig én a fönökükkel küszködtem. A baltájával folyamatosan támadott, ám ez nemvolt több egy össze-vissza csapkodó idiotánál, könnyedén kikerültem a támadásait majd egy alkalommal elkaptam a baltát és megfagyasztottam a kezével eggyüt. Az ork elkezdett orditani fájdalmában miközben elkaptam a másik kezét is és aztis megfagyasztottam majd kigáncsoltam igy hátra esett. Ott jajgatott a lábaim elött, mire én odaemeltem a haldokló ork arcához a kezem és egy egyszerü mozdulattal kiszivtam a lelkét és elnyeltem. Jó adag mágikus eröhöz jutottam igy azonban a bennem elzárt démon ujjongot és ki akart törni hogy szétszakitsa a testem és véres táncot járjon mind az emberek mind az orkok tetemei fölött. Egy percbe telt mire elnyomtam a démont és mire felnéztem Navar már leszámolt az orkokkal. Vissza mentem a belsö erödbe majd helyet foglaltam az egyik széken.

 
KyokoDátum: Péntek, 2011-04-08, 8:48 PM | Üzenet # 5
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 44
Hírnév: 0
Állapot: Offline
Eleredt az eső.Kint az utcán katonák rohangáltak ide oda.Mindegyik tette-vette a dolgát.Egy kis utcában fiatal nő bukkant fel a semmiből.Egy levágott fejet lógatott a kezében és úgy ment végig az utcán.Valószínűleg a nemrég befejeződött harcban tartotta meg díjként...

-Héé!-szólt oda az egyik katona.A nő nem szólt semmit csak rátekintett a katonára.

-Erre van a belső erőd?-kérdezte nyugodt hangon s közben felemelte a fejet és előre mutatott vele.

-Ő...Igen.-válaszolt kissé idegesen a férfi.Az a baljós aura ami körülvette a nőt eléggé megzavarta.

-Kösz!-válaszolt Nüx és tovább ment.A belső erőd központja mélyen a földben volt.Tökéletesen elrejtve és védve.A felső része az amolyan álerőd.Amikor odaért odadobta a fejet az egyik katonának.De az ijedtében elejtette.

-Ch!...Ne dobáld!-rivallt rá Nüx.-Szimatoltasd meg a korcsokkal ,hogy ezekre támadjanak.-adta ki a parancsot majd elindult az erőd belsejébe.Amikor odaért a tárgyalóterem elé ott kinyitotta az ajtót majd benézett...

 
DarronDátum: Péntek, 2011-04-08, 10:13 PM | Üzenet # 6
Őrmester
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 31
Hírnév: 0
Állapot: Offline
Kényelmesen elhelyezkedtem a székben és probáltam megnyugodni de nembirtam. Harcolni akartam és ork vért kiontani. Egy hirvivö jött be a terembe.

Uram, megjött ez erösités a királyságból 1000katona, azonban a griff lovas felderitöink megtalálták az ellenséges sereget ami errefelé tart. A sereg létszáma minden eddiginél nagyobb, 120.000ork tart errefelé és holnap estére ideérnek. Eközben egy nö lépett be a terembe.

-Ez baj, katonák készüljetek a vár megvédésére!! Mindössze holnap utánig kell kitartanunk.. Segitségül fogom hivni a fekete mágia egyik 5-ös szintü mágiáját a Necromoniumot, utoljára a nagy háboru elött vetették be egy Sunlake nevü városban bár azok a hösök akik késöbb gyözelemre vezették a szövetséget megállitották és megöltük az idézöt.. Na de mindegy, a jelemre azonnal távozzatok a várból a hátsó járatokon..

 
GazarrinDátum: Péntek, 2011-04-08, 10:15 PM | Üzenet # 7
Őrmester
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 34
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Futólépés! - Ordította a szakaszvezető. A mocsárban eléggé nehézkesen mentafutólépés, így úgy nézhettünk ki, mint akik bekakilva rohannak a páncélban. A bal karom egész szépen gyógyult, hála a gyíkok mesteri főzetének. A futólépést nehezen tudtuk tartani a gyíkokkal, mivel ők pihekönnyedséggel rohantak a mocsárban, és még a szúnyogok se zavarták őket. Persze hátul a tincseimet meg szinte "Méhkassá" változtatták a rátelepedett szúnyogok, és próbáltak bejutni a bundámba. "Abrudihm verje agyon őket!! " Átkoztam őket.

// 5 Nap elteltével //

A futás kissé kimerített minket, de ez még nem indokolta azt hogy meg is állhattunk pihenni. Legalábbis az őrmester szerint. Öt napon keresztül, csak háromszor álltunk meg, és aki esetleg dolga a akadt a fánál, függetlenül attól hogy kicsi vagy nagy, az vagy a gatyájába csinálta vagy tartotta. Úgy is sokszor kellett megmártóznunk a büdös vízben, így hát ebben az esetben nem kellett gondolni a higéniára. Én őrültségnek tartottam, de valahol meg is értettem: Előrébb vagyunk vele. Ahogy futottunk, futottunk kezdett közeledni felénk egy vár. Egy vár, amiben az új faj, zöldbőrű katonái hevertek. Látni lehetett hogy a várat nem régen ostromolták meg, és hogy egy párórás csata volt az egész. Ahogy bementünk a várba, észrevettük a bent levő katonákat, akik vagy járőröztek vagy holtesteket pakoltak, vagy mi egyebet csináltak. A katonák emberek voltak, kissé véznák, de elég sokoldalú harcosok. Kevés ideig élnek, de azt is hasznosan töltik el. Legalábbis azok akik jól neveltek. A szakaszvezető, megkérdezgette a katonákat hogy ki itt a főnök, mire rámutattak egy belső részre a várban. ott volt a szavuk szerint a tárgyalóterem, és a vár urának a terme.

- Elég, fura ez a hely mi? Inkább mi ostromoltuk volna meg. Örültem volna neki.- Mondta Diritihm.

- Hülye vagy? Egy csapással lenyilaztak volna minket, függetlenül attól hogy milyen erősek vagyunk. D velem nem bírtak volna. - Mondtam és befeszítettem az izmaim. Diritihm jót nevetett.

- Nem vagy normális. Ha ezzel ostromolnád meg a várat, még egy szúnyog is lazán, derékba törne, háh! Még hogy neked vannak izmaid... -Mondta röhögve. "Idióta" Morogtam mosolyogva magamban.

- Gyere já'ccuk le ! Úgy se me...

- Kazim !! - Ordította a szakaszvezető.

- Ezt még visszakapod. -Mondtam és elkezdtem odarohanni a szakaszvezetőhöz. Diritihm ismét jót nevetett. Odamentem a szakaszvezetőhöz, vigyáz állásba.

- Szolgálatára.

- Kövess, és lehetőleg próbáljon egy kis kultúrát mutatni, katona! -Mondta.

-Igen, uram igen. - Bólogattam. A szakaszvezető elindult a tárgyalóterembe. Végigmentünk a nem kicsit össze barmolt folyosókon, szobákon, majd elértünk egy nagy ajtóhoz. Az ajtóban két alabárdos ember őr állt, akik ajtót nyitottak egyenest a tárgyalóterembe. Beléptünk, és épen egy nő állt bent, meg két ember, akik a véleményem szerint veterán mágusok lehettek. "Űűűű, de nemes heeely! Csodálom hogy arany székeket nem hoznak be mindjárt,m és nem ültetik le az embereket. Engem meg állítanak a sarokba, mint egy jelentéktelen közkatonát! Bah! " Gondoltam magamban. Az őrmester a falhoz állított, ahol vigyázzban kellett állnom, hátamon a hatalmas pallossal. Az őrmester beszélni kezdett, és azt mondta hogy:


o.O
 
DarronDátum: Szombat, 2011-04-09, 1:19 AM | Üzenet # 8
Őrmester
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 31
Hírnév: 0
Állapot: Offline
Valami gepárd fönök elkezdett arról hablatyolni hogy vonuljunk vissza meg hogy várjuk be öket egy alkalmasabb helyen stb... Ezeket kapásból elutasitottam és közöltem vele hogy megvan már a terv csupán holnaputánig kell kitartani. Meghalgatta a tervemet majd vonakodva de bele egyezett. Feláltam a székemböl majd elindultam kifelé.

-Végezzétek a dolgotokat és állitsátok fel a védelmet, énis végzem az enyémet..

Azzal kisétáltam a teremböl. Körbe sétáltam a területet és a város körül 6 runát helyeztem el amik hamar össze is kötödtek. A runák célkeresztjében a fö eröd teteje volt. Elment a központba majd elhelyeztem az utolsó runát és a katalizátor követ. Ezután elmentem hogy felkészüljek a csatára.

Az 1. nap hamar elment és szintén hamar beköszöntött az északa. Az orkok hatalmas tömegekben tüntek fel azonban ostromgépeket nemhoztak és nagyon szervezetlenek voltak. Amint meglátták a várost vadul orditani kezdtek és megrohanták a falakat. Nagyon sok ork halt meg az elsö rohamban azonban sikerült feljutniuk a külsö falakra és hamarosan a város részbe. 100 gyalogossal bevonultam a föutcára és elrejtöztünk a háztetökön és a sikátorokban. Amikor a vadul orditó csorda épp errefelé rohant elöugrottunk és elkezdödött a mészárlás...
Halálsikolyok sorozata és vértenger. Az orkok nemszámitottak rá hogy rajtuk ütünk a nyílt csata helyett igy hamar elröpültek az elsö levágott ork fejek. Mindenfelé hajigáltam a jég lövedékeket majd amikor már egy kicsit kialakult a vonal megfagyasztottam a talajt majd éles jégtüskéket idézve fölnyársaltam jó pár orkot. Az orkok harci kedve nemcsökkent és a számbeli fölényük egyre csak nött. Amikor már csak néhányan tartottuk a vonalat intettem nekik hogy vonuljanak mögém majd némi mormolás után megidéztem egy hatalmas Jég golemet. Naggyából 5x akkora mint egy ork és minden amihez csak hozzáér megfagy. Eleinte jég tüskékkel bombázta az orkokat hegyes jég karmaival feldarabolta öket, ám a tulerövel ö sem tudott mit kezdeni. Ennek ellenére 15percig föltartotta az orkokat igy böven elegendö idöt nyelt hogy alkalmazhassam a nekromanciát. A halott orkok és emberek fölkeltek és rávetették magukat a még élö orkokra igy megindult az esztelen kaszabolás.

-Ahogy az élöholtak küzdenek és szaporodnak ezek az orkok még jópár óráig nemfognak tuljutni itt. Vonuljunk vissza..

Körülnéztem és láttam hogy máshol se tul rozsás a helyzet, a gepárdok és gyíkok ugyan jobban álnak mint mi de csak idö kérdése mielött mindet lemészárolnák igy kilöttem az elsö tüzijátékot ezzel jelezve hogy vonuljanak vissza az erödbe. Kis koncentráció után az egész városban kezdtek fölkelni a halottak ezzel segitve a visszavonulásunkat.

 
GazarrinDátum: Szombat, 2011-04-09, 10:28 PM | Üzenet # 9
Őrmester
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 34
Hírnév: 0
Állapot: Offline
Hát a gepárd főnökünk nem volt éppen elragadtatva az ember parancsától. Az volt eredetileg a feladat hogy tartsuk a várost amíg nem jön az erősítés, de most más lett a helyzet. Holnaputánig ki kell tartanunk, és fel kell hogy állítsuk a védelmet. Hát...

- Öh... - Nyögtem magamnak, miközben egy szekeret fordítottam az oldalára. A várvédelem így is siralmas, de hogy azzal égessük magunkat, hogy szekereket pakolgatunk védelem gyaránt, hát az már a teteje mindennek. Mindig, minden körülmények között ez történik velem. Sose van az hogy nem égetjük be magunkat. Ezekután, ahogy felépítettük a védelmet, az az ember valami hülye rúnákat vagy miket kezdett el rakosgatni, holott az úgy is ki fog tartani egy három percig.

//Egy kis Lord of the rings hangulat //

Az eső kezdett eleredni, az orkok a falak előtt megálltak egy percig, és üvöltöztek meg ütötték a pajzsokat, és egy hirtelen pillanatban megindultak. Vártuk hogy közelebb jöjjenek, és az ostromgépek által kilőtt lövedékekre is vártunk, de azoktól hála az isteneknek, nem kellet tartanunk.

- Készüljetek!!- Üvöltötte a szakaszvezető. Az íjjászok, meg akik fegyvert hajigáltak felkészültek, mi meg vártunk. Ahogy elég jól a közelbe értek, a szakaszvezető elordította magát:

- TŰZ! - Ekkor több száz nyíl és egyéb fegyver repült a levegőbe. Az orkok százával estek el az elsősorban, de ez mit se segített. Ők is visszalőttek, de látszott rajtuk hogy alig tudnak bánni az íjakkal. Előre tartottuk a dárdákat amiket kaptunk, és a pajzsainkat is magunk elé tartottuk.

- Gyalogság készülj! - Ordította a főnök. Ahogy kimondta máris, feljöttek az orkok a falakra, akiket vagy lelöktünk, vagy szép művészien: Leöltük. Persze nem tudtuk ezt sokáig tartani, így visszavonultunk, és a falakat már be is vették. Visszavonultunk a utcákra. Egy nagy, tágas utcára értünk, ahol minden volt, csak akadály nem. Tökéletes egy kis összecsapásra. Jó erősen le is térdeltünk, pajzsokat előre tartottuk, szint úgy a dárdákat is. Az orkok rögtön megtaláltak minket, és megálltak velünk szembe. Szitkozódtak, mi is szitkozódtunk, mutogattuk egymásnak. Tipikus hogy " ha megtalállak, levágom mind a négy ujjadat" hangulat volt, és néhol a köpködések is előfordultak. Egyszer csak az ordkok nem bírták tovább, és megindultak. Abban a pillanatban, kaptak egy kis sortüzet az íjjászoktól, és mi is megindultunk. Összecsaptunk, és jót "szórakoztunk". dárdámat elhajítottam, ami át is szúrt két orkot, majd a pallosommal kaszaboltam a népet. Összeroppantottunk pár fejet, kettészeltünk orkokat, és ki is beleztük őket, csak ezzel az volt a baj hogy nem látszott hogy fogynának. Ekkor valahogy fura dolog történt. Az elesett orkok, emberek meg a többiek,, így felálltak,, függetlenül attól hogy csak egy fejsze volt a fejükben, vagy fejetlenül rohangálnak, rátámadtak az orkokra. Így küzdöttünk az élőholtak ellen, egy pár percig,mire az emberek üzentek hogy vonuljunk vissza az erdőkbe. "Aj ne már!" Gondoltam magamban.

- Vissza, mindenki vissza!- Ordította az őrmester. Ám sajnos egy hirtelen pillanatban hátba szórtak. Odarohantam hozzá, és levágtam a tettest.Lehajoltam hozzá, de mielőtt felvehettem volna a vállamra így szólt:

- Te vagy a rangidős, Kazim... Mostantól, te vagy a szakaszvezető... - Köhögött egyet majd ismét megszólalt.- A szultánért, és az istenekért... - Ezzel elnyúlt a karjaimban. Letettem a földre, de nem volt sok idő megsiratni, de elkéstem vele, mivel egy dárda szó szerint átszakította a bal vállamat újra. Bele az épen gyógyuló sebbe. Felordítottam, és elkezdtem futni a szakaszom felé.
Az erdőben megszámoltam az embereimet, de csak sunyiban, mert nem árultam el nekik hogy a rangidős én lettem. Nem tudtam mi árán, de csak úgy rám esett a döntés. Nem így képzetem el a dolgot. A dárdát egy nagy ordítással kihúztam a vállamból, és egy ork fogolyba döftem. " Büdös orkok!" Mérgelődtem magamban, és az ork testét le is köptem. Ezután, csak nekidőltem egy fának, és vártam az emberek vezérét hogy felkeresse a halott szakaszvezetőt.


o.O
 
DarronDátum: Vasárnap, 2011-04-10, 0:06 AM | Üzenet # 10
Őrmester
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 31
Hírnév: 0
Állapot: Offline
// gondolom az erdö helyett erödöt akartál irni//

Visszavonultunk a várba az ajtókat eltorlaszoltuk és a menekülö járatot hátul elrejtettük levelekkel. Egy gepárdok vezetöje elesett egy csatában bár ugytünik nemvették észre, bár nemhibáztatom öket. Ha nem támadt volna fel halotként én sem vettem volna észre. Az uj vezetö valoszinüleg az gepárd lessz ameik számolgatta az embereit.

Feláltam egy emelvényre majd közöltem a katonákkal hogy már csak 1 óráig kell kibirnunk. A katonák arcára kiült a remény azonban hirtelen harci dobok zaja zavarta meg pillanatot. Az orkok ordibálva neki rontotak az erödnek kapujának és folyamatosan döngették. A barikád nembirja sokáig ha ez igy folytatodik ezért felparancsoltam az ijjászainkat a falakra akik folyamatosan lötték a kapu környékét. Amikor a kapu már nagyon a törés határán volt az egészet lefagyaszottam és egy jég tömbbel vettem körbe. Igy a kapu még egy kis ideig birta de eljött az elkerülhetetlen és a kapu betört...
Az orkok berohantak és elkezdödött a mészárlás. Rögtön megfagyasztottam néhány ork agyát. Az orkok sorban döltek és vissza szorultak. A gyözelem érzése hamar eluszott amikor megjelentek az ork warlokok. Tüzlabdákkal kezdték bombázni a falon lévö ijjászokat majd néhányan berohantak és elvágták a saját torkukat. Azok a warlockok akik elvágták torkukat a vérük összefolyt és egy jelet formált. A testek elfonyadtak és egymás felé usztak majd egy nagydarab démonná alakultak (démon képének a linkje odalent). A démon rögtön letépte 2 ember fejét majd hátra ugrott és leköpött néhány orkot majd méghátrébb ugrált az orkok tömegében. Az emberek kimerültek és már csak néhányan éltek igy a falakról leugráló gyik és gepárdemberek vették át a kapu védelmét. A mágikus eröm épp csak elég volt a nagy mágia megidézéséhez. Hátrébb vonultam és felmásztam az eröd tetejére ahol a mágikus katalizátor és a 6szög közepe van. Megfogtam a követ majd elkezdtem aktiválni a runákat sorban. A jelek felvillantak sorban és zöld energiák kezdtek haladni a középpont felé. Fellöttem az utolsó rakétát ami a terv befejezését jelezte és a parancsot a hátsó járatokon való meneküléshez. Összeszedtem egy kevés mágikus eröt amennyit birtam majd a kapunál lévö holtakat feltámasztottam hogy feltartsák az ellenséget amig a katonák elhagyják a várat és én aktiválom a háborut eldöntö varázslatot.

http://fc02.deviantart.net/fs22/f/2007/327/4/0/Anima__Fire_Demon_by_Wen_M.jpg

 
GazarrinDátum: Szerda, 2011-04-13, 6:05 PM | Üzenet # 11
Őrmester
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 34
Hírnév: 0
Állapot: Offline
// Igen sajnos megint sikerült elírnom :S //

- Vissza! Ki a hátsó kijáraton!! Hikarahm di' repturihm!! -üvöltöttem. Minden emberem furcsán nézett rám,d e mivel nem látták a kapitányt, és a jelző rakéta is felvillant, elkezdtek kimenni a hátsó kijáratokon. Közben ahogy az emberim kezdtek kifelé szállingózni a várból, valamiféle démon jelent meg aki elég nagy mohósággal ölt le bárkit, aki az útjába került. Így történt hát velem, hogy a démon oldalba rúgott amikor nem figyeltem, és nekiestem két orknak. Őket is ugyanannyira meglepte ez a váratlan esemény, de a többi eseményektől magam fosztottam meg őket, a halál formájában. Felálltam, és szembenéztem a démonnal. "Ez nem lesz semmi " Gondoltam magamban. Üvöltöttem egyet, majd nekirontottam. A csapásomat hárította a karjával, ami úgy látszik hogy egy elég erős bőr, vagy hám vagy mi a fene fedte. Ő következett, de megúsztam egy laza borda térdeléssel. A földre kerültem a démon hatalmas térdelésétől, és megpróbálkoztam a puszta erővel. Megfogtam a démon lábát és teljes erőmből a falhoz vágtam. A fal, ahol a démon becsapódott, megrepedt. A démonnak ez nagyon nem tetszett, így elkezdett felém rohanni, közben csapkodott a karmaival. Ahogy közelebb ért, kitértem oldalra és sikerült telibe vágnom a hasát. A démon nagyot üvöltött, de nem esett el. Nagy csodálkozásomra tovább harcolt, és ismét kezdődött előröl az egész menet. Én ütöttem, ő hárított. Majd ugyanez fordítva. Egy pár perc után már kezdtem kifáradni, de egy hirtelen pillanatban a démon felsikított és az erőd tetején álló, mágiát használó emberre nézett. Rásikított majd elfutott nagy gyáván. Kicsit elcsodálkoztam majd hirtelen eszembe jutott hogy miért is futott el." Tényleg ! A jelzőtűz! " Eszméltem rá, majd rohanni kezdtem kifelé. Ha valamelyik ellenség az u8tamban állt, gond nélkül kettévágtam a koponyáját, vagy bezúztam a mellvértjét, de akadt olyan akit egyszerűen megvágtam a lábánál, hogy ne tudjon elmenekülni, de sose álltam le harcolni. " Csak jussak ki innen időben! " Gondoltam magamban.


o.O
 
DarronDátum: Szombat, 2011-04-16, 7:42 PM | Üzenet # 12
Őrmester
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 31
Hírnév: 0
Állapot: Offline
Amint elkezdtem aktiválni a mágiát földrengések rázták meg a környéket a magas mágikus energiától. A mágikus energia a testem minden porcikáját átjárta, majd lassan fölemelkedtem a földröl és lebegni kezdtem. Még láttam az utolsó gyíkokat kirohanni a városból mielött aktiváltam a burkot ami bezárja az áldozatokat. A burok felemelkedett majd lassan körbe vette a várost fölülröl és alulról is egyaránt, innentöl márcsak 1út volt, vagy én halok meg vagy ők. Ezután elkezdödött a mészárlás..

A levegö megtelt zöldes energiákkal majd az orkok orditani kezdtek fájdalmukban amint érezték hogy egy sötét erö épp a lelküket tépi ki a testükböl. A démon akit nemrég idéztek meg jobban birta és elkezdett felmászni felém ahogycsak birt hogy megöljön. Eközben az orkok töbségéböl már eltávozott a lelkük és most a burkon belül keringtek. A testemben olyan hatalmas mágikus erö keringett amekorával az ösi fegyverek birnak, ugy éreztem magam mintha ezzel halhatatlan istenné váltam volna, bár tudtam hogy ez csak egy illuzió de a legnagyobb mágusokat is megszégyenitö erö megrészegitett. A démon felért hozzám és rám akarta vetni magát mire én csak intettem eggyet felé és a teste elrohadt majd a lelke csatlakozott az orkokéhoz. A testem lassan kezdte föladni azonban ekkor démoni jelek jelentek meg a testemen amik segitettek elnyelni a lelkeket. Ugytünik végül a démon a segitségemre sietett, neki se lenne jó ha a drága tárolója elhamvadna vele eggyüt. Így már gond nélkül befejezhettem a mágiát. Szét tártam a karjaimat majd egyszerre elnyeltem az összes megmaradt lelket...
A katalizátor semmivé foszlott és a burok le ereszkedett majd egy hullám indult végig egész Asfelothon ezzel jelezve eme szörnyü és hatalmas mágia visszatérését a mágusok világába és egy új háboru kitörését //bár erröl jelenleg még nemtudunk :D//

Utoljára még körülnéztem, egy a sötét mágia által végigtombolt várost láttam teli gonosz erökkel és hullákkal majd ezután elájjultam..

 
GazarrinDátum: Szombat, 2011-04-16, 9:18 PM | Üzenet # 13
Őrmester
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 34
Hírnév: 0
Állapot: Offline
Ahogy kiértem, szinte azonnal elkezdtem aggódni a csapataim miatt. Megszámláltam őket, de a számolásnak egy furcsa jelenség vetett véget. A vár körül, egy furcsa burok volt, és a burkon belül mindenféle szellemek szállingóztak, és ordításokat lehetett hallani.
- Mindenki hozzám! -Ordítottam. A katonák furcsán néztek rám.
- Hé, gepárd! - Szóld oda nekem az egyik gyíkember. - Ki vagy te itt, hogy nekünk parancsokat osssztogass. Csak ssszámolgatod a csapatokat, holott nem te vagy a vezetőnk! Te itt csak katona vagy mint mi! - Mondta a gyík, közben kissé mérgesen nézett rám.
- A vezető meghalt. A vezetést ezentúl rám hagyta. - Mondtam neki.
-Ó igen? És ezzzt ki látta rajtad kívül? - Kérdezte ismét. - Mert én ebben nem hissszek. Ne érts félre, testvér, de nem ssszeretjük a hamis állítássokat. - Mondta.
- Né láttam. A karjaiban halt meg, mert egy nyílvessző találta el. -Mondta az egyik gepárd. Még többen mondták azok akik mögötte voltak. És a gyíkok közül is voltak akik azt mondták hogy "láttam" vagy hogy " rápillantottam".
- Eh! Jól van el hisszem! De ne úgy bánny velünk mit ő! - Mondta majd lazán meghajolt. Akkor egy erős rengés volt érezhető, méghozzá a várból. A burok hirtelen eltűnt, és egy nagy hullám tartott egyenesen felénk.
- Fedezékbe!! - Ordítottam, de mire már kimondtam, már a szemem előtt volt a hullám. Mindenki elesett akit elért a hullám, és volt aki az eszméletét is elvesztette.

- Uram... - Hallatszott a külvilágból. Visszacsöppentem a valóságba, és alig tudtam nyitva tartani a szemem.
- Uram! - Hallatszott ismét a hang. Egy gyíkember próbált helyre pofozni, és szólítgatott meg vízzel locsolt.
- Ébren vagyok! - Mondtam neki. Felsegített, és azonnal láttam, hogy az eszméleténél maradt katonák az ájultakat próbálták feléleszteni valahogy.
- Mi történt?
- Uram, miután elért minket az a a hullám, elég sokan elájultak, hátraessstek. Az essseméleténél maradt katonák, most éppen próbálják felébressszteni őket,. A nagy részük már magáhozz tért. - Mondta a gyík.
- Ön és még valaki jöjjön velem. Hé, te! - Mondtam az egyik gepárd khatramen'day (Gyalogos) -nek. Ő odajött, és megparancsoltam neki hogy kövessen. Bementünk a várba, ahol szinte minden romos volt, de az ork hulláktól szinte lépni nem lehetett. Túlélővel nem találkoztunk, és ez sok fáradtságot megoldott nekünk. Viszont a mágust nem találtuk sehol.
- Kerítsétek elő az ember mágust! - Parancsoltam nekik. A keresésbe bevontam még tíz katonát, akik sorban kezdték átfésülni a várat. Miután mind visszatért hogy " nem találtuk" azután már fel is adtam a próbálkozást. mielőtt kimentem volna a kapun, az egyik gyíkember odaordított a várfalról.
- Ffffőnökk! Megtaláltam! - Ordította. Mindannyian odarohantunk a gyíkemberhez. Egy elég megviselt alakot láttunk, és egy furcsa ruhában volt. Ő volt az, aki kiadta ennek az egész várnak a védelmére a parancsot.
- Vigyétek a többihez, próbáljátok magához téríteni! - Mondtam a katonáknak. Visszamentem az egyik fához, és próbáltam összeszedni a a gondolataimat. Az arcomat egy turbánnal rejtettem el.


o.O
 
DarronDátum: Szombat, 2011-04-16, 11:38 PM | Üzenet # 14
Őrmester
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 31
Hírnév: 0
Állapot: Offline
Valaki a nevemet orditotta majd átdöftek egy kardal.. Szinte felugrottam a földre teritett rongyról amin feküdtem de mivel még nemvoltam egészen tudatában mekora erönek parancsolok most egy hirtelen mágiával kettévágtam a sátrat. Szerencsére nemvolt a sátorban senki igy nemvolt áldozat se. Odamentem az egyik emberemhez majd megkérdeztem hogy mennyi ideig aludtam, megdöbbenésemre 1 hetet mondott. Az erösitésnek mostanában kellett megérkeznie igy kimentem és körülnéztem. A hátsó kijáratnál vertek tábort a tulélök, félig a várban félig pedig a sivatagban. A gyíkemberek vezetöje még élt igy odamentem hozzá.

-Üdvözletem a nevem Train Heartnet, én vagyok az emberek tábornoka és megszeretném tudni hogy megérkezett-e már az erösités?

A gyíkember épp válaszolni akart amikor egy kürt szólalt meg. Gyíkemberek és Gepárdemberek érkeztek nagy létszámban, legalább 30.000 voltak, a vezetöjük pedig az 50évvel ezelötti háboru egyik legendás höse Zakar volt a gyíkharcos. Erös fegyvereket használ, amik különféle runákkal vanak felerösitve, továbbá ö az egyik a 3 még élö hös közül.

 
GazarrinDátum: Vasárnap, 2011-04-17, 0:25 AM | Üzenet # 15
Őrmester
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 34
Hírnév: 0
Állapot: Offline
- Felébredt már? - Kérdeztem az egyik őrtől.
- Nem uram. Valószínűleg még nem is fog egy jó darabig.- Felelte a katona.
- Köszönöm, katona. - Mondtam majd bementem a sátrába. Nem változott sokat, inkább csak néha rángott egyet, és kapálódzott. "Lehet álmodik" Gondoltam magamban, majd kimentem. Kint a katonáim tették a dolgukat, és akinek már nem volt dolga, az vagy beszélgetett a többiekkel, őrjáratra ment, vagy éppen párbajoztak. A megmaradt emberek is bekapcsolódtak a dologba, segítettek ha tudtak. Elvoltunk mint róka az erdőben. Én az időm nagy részét a sátramban töltöttem, nézegettem a térképeket és gondolkodtam. Nagy volt ez nekem. Egyik napról a másikra egy nagyobb szakasz vezetője lettem. És még nem is vagyok akkora, hogy ezt vezetni tudjam. Szégyen.

// Egy héttel később //

- Uram. - Hallatszott egy hang. Kinyitottam a szememet, és a sátramban voltam. Elaludtam a fotelben.
- Mondja, katona. - Mondtam neki, anélkül hogy ránéztem volna. Közben felkeltem és ittam egy kis vizet.
- Az egyik őrjáratunk jelentette hogy egy nagy sereg tart errefelé. A sereg többsége gyík és gepárd ember. - Mondta a katona. Ránéztem. Egy szokványos ember volt, acél sisakban és páncélban. Kardja a bőrtokjában volt, szemei zöldek voltak.
- Csak egy hadsereg, katona. Engedje át őket. - Mondtam neki, miközben ismét belekortyoltam a vizembe.
- Állítólag egy nagy hős, maga Zakar van velük. - Mondta. Hirtelen félrenyeltem a meglepődéstől, és köhögve köptem ki a vizet.
- Készüljenek a fogadására. AZONNAL! - Adtam ki a parancsot. Felvettem a harci páncélomat, és a pallosomat a hátamra helyeztem. Még mindig csengtek a fülemben a hihetetlen szavak. " ... maga Zakar van velük". "Lehet hogy akkor a többi hős is köztük lesz? Te jóég, milyen lepusztult putrit látnak majd?! " Még Gondolni is rossz volt rá, ahogy a hősök szánalommal néznek végigakatonákon. Az utcára kiértem, de már látható volt az előttünk lévő, menetelő sereg, élükön egy csuklyás, lándzsával járó gyíkemberrel. Hirtelen valaki hátulról megszólított.
- Uram. Az ember mágus felébredt.
- Azonnal hozassa ide. Adjanak neki valami ruhát, de ne olyat ami rongyos! Na, gyerünk! - Parancsoltam neki. Rögtön berohant a sátorba. A hadsereg párperc múlva ide is ért, és át is meneteltek a táboron. Kibontották a sátraikat, parancsokat osztogattak egymásnak. A csuklyás gyíkember, akinek az arca nem látszott, megkérdezte az egyik katonámat. Ő azonnal rám mutatott. A katona és a gyíkember felém közeledett, majd ideértek. Szinte eltudtam volna ájulni, a félelemtől. " Nehogy hülyén viselkedj! HALLOD KAZIM?!"
- Üdvözöllek. Nevem, Zakar 'Shrey Hiflim. Te vagy ennek az osztagnak a vezetője ? - Hangzott egy mély, kissé rekedt hang. A hang mintha távoli érzelmeket takart volna, és tapasztalatot. Olyan tapasztalatot, amelyekre nem sokan tehetnek szert. Alig tudtam megszólalni, majd hirtelen ráeszméltem hogy kivel is próbálok társalogni.
- I... Igen, én vagyok. De ezt inkább valahol másutt, beszéljük... Meg - Feleltem egy nagy levegővel a "meg" előtt.
- Ahogy kívánod. - Mondta. Bevezettem a sátramba, és ott töltöttem neki egy kis pálinkát. Nem fogadta el, így vizet kínáltam neki.
- Sajnálom hogy íj körülmények között kell megbeszélnünk a dolgokat. A hely most biz...
- A körülmények fontosak, ifjú vezető. Ez a hely egy teljesen tökéletes egy magamfajta öregnek a fogadására. Ne aggódj amiatt, hogy lenézem az osztagod. Bizonyára sokat kiáltatok már, és kijár nektek a pihenés. - Mondta majd felém fordult, és levette a csuklyáját. Egy megviselt, ráncos arc tárult elém, néhány sebbel. Azonnal láttam a szeméből, hogy tisztelettudó és tiszteletet parancsoló gyíkkal van dolgom. Látszott hogy látott már egyet s mást, így szinte látni lehet, hogy egy királynak is kitűnően teljesítene.
- Igen, Z... Zakar. - Feleltem. - Most mik a tervei? - Kérdeztem. A gyíkember nagy sóhajjal leült a kipárnázott fotelre, látszott hogy megviselte a harc.
- Még ne haladjunk előre ennyire. Úgy tudom van még veletek valaki, akire várnunk kell. Valakire, akit már szeretnék megismerni. - Mondta.
- Igen. - Helyeseltem. Ekkor belépett egy magamfajta gepárd harcos, akinek a szem kitágult Zakar láttán.
- Uram, a mágus ember megérkezett. - Mondta, majd utat nyitott.


o.O
 
Fórum » Szerepjáték » Fórum » Az ismeretlen föld (.)
Oldal 1 / 6123456»
Keresés: