|
Az ismeretlen föld
|
|
| Gazarrin | Dátum: Szerda, 2011-06-29, 9:02 PM | Üzenet # 76 |
 Őrmester
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 34
Állapot: Offline
| - Az istenek verjék meg az ostorukkal!! - Ordítottam, amikor hirtelen eltalálták egy tűzgolyóval a griffem bal szárnyát. A griffem fel vonyított, vagy nem tudom mi a fenét csinált, de a fülemnek nem esett jól. A griffem az egyik szárnyát nem tudta használni, így teljesen ránk tört a frász. Össze vissza szálingóztunk a tornyok közöt, ímg nem a lehgrosszabb helyen kötöttünk ki: A várfalon kívül. A harc naghyban folyt, de sajnos egymagam nem tudok legyűrni több mint 1500 démont. Vagy talán többet, mert nem tudtam hoigy mennyien vannak. A harctérnek az "oldalába" csapódott a griffem, aki nagyion mérges lett és egyből leharapta egy démon katonának a fél testét. Én miután feltápászkodtam, elordítottam magamat ami úgy hangzott mint egy oroszlán üvöltés. Ezzel kicsit felpezsdültem és máris kaszabolni kezdtem a démonokat. A legelső démonnak a fejét szeltem ketté, a másikat meg úőgy küldtem utána, hogy az arcába vágtam előszőr egy csonkot, majd a fejénél fogva elválaszottam a testétől. Így harcltam és hasonlóképpen szedtem szét mát a sokadik ellenségte, mire a törpök csatasorba kezdtek rendeződni. Eleinte nehezen akaródzott a hihetetlenül sok ellenségtől, de azután nagy nehezen mégis csak sikerült egy csataalakzatot kialakítani. A többi törp eközben elkezdett valamit motyogni, és mutogattak a kapura. ~ Valahogy be kéne jutni. Nem kéáne itt kint maradni, de ha kinyitjuk a kapukat, akkor meg a démonok is becsörtetnek. Hm... Miközben gondolkodtam, az egyik démonnak jólesően kiharaptam a gégéjet és az amásik démon arcába köptem. Nem csak ők képesek a brutalitásra. A másik démont meg egyszerűen addig püföltem a kardommal, amíg a pajzsa szét nem szakadt, de minden egyes ütéssel szikrázott a pajzsom és a kardom. ~ Tényleg, a rúnák! ~ Jutott eszembe. A kardon felvillantak a narancssárgán izzó tűzrúnak, ahogy működésbe léptek, és mostantól kétszer akkora pusztítást tudtam vele okozni. Az izzó kardnak mindegy volt hogy fa, vas, acél vagy éppen hús és csont került az útjába, a kard úgy vágott keresztül mindenen mint kés a vajon. Ellenem már csak a démon varázslók érhettek valamit. Ahogy a csata kimenetele kezdett átperdülni a mi oldalunkra, egyszer csak egy sötét csuhában lévő, csuklyás alak sétál nyugalmasan felém, miközben egy démont végzek ki. Az arcát nem láttam, viszont a bőre vörös volt, a kézfején meg érthettelen sárgán izzó rúnák vöröslettek. Felém tartja a kezét, majd el akad a lélegzetem: A kezéből egy sötéten füstölgő gombőc jön ki, ami lassan átalakul egy undormánnyá. Akihez hozzárét a folyamatosan növekvő, alakulóban lévő cucc az nyomban elrohadt. Az egész teste elrohadt, egy pillanat alatt, még akkor is ha démon volt. ~ Jaj ne. ~ Gondoltam magamban.
o.O
|
| |
| |
| Kyoko | Dátum: Péntek, 2011-07-01, 4:06 PM | Üzenet # 77 |
 Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 44
Állapot: Offline
| Lehet ,hogy betört és nem nemes griffek akiket megöltek de attól még griffek.Nem bírtam tehetetlenül nézni ahogy fajtársaimmal végeztek.Nem hagytam szó nélkül de szó helyett a cselekedeteim mutatták mennyire elvágták magukat nálam.Egy vízelszívó mágiával kb.50 démontól elszívtam tőlük vagyis a bennük levő vizet.Ettől összeestek és nem bírtak mozogni.A megmaradt vízből pedig kisebb de éles lándzsákat formáltam amiket kisebb mágiaszinten irányítottam.Az attrakciómat egy másik nemes griff állította meg.Ugyanúgy nézett ki mint én ámbár fehér és szürke szín díszítette.
-ANAX!!!-ordítottam dühösen.
-Nüx.-mondta nyugodtan.
-Mióta?
-Mióta elhagytál.És most...Harcolj!-nekem ugrott aminek következtében leestünk a teraszról.Még zuhanás következtében sem volt hajlandó elengedi.Ezért a csőrömmel az ő nyaka után kapkodtam miközben ő az enyém után.De aztán elengedett mert már a föld túl közel volt .De azért félig meddig sikeresen landoltam.*Gerinc épp.Tudom mozgatni a végtagjaim.Szárnyaim tökéletesek mint mindig.Nem mondom ,hogy sima volt a landolás, mert egy két tollam eltűnt de az pozitív ,hogy még harcképes vagyok.* Gondolkodás menetemet a felettem hallatszó szárny csapkodások miatt hagytam félbe.
-Akarod tudni miért?-várt némi hatásszünetet eközben mélyen egymás szemeibe néztünk.-Mert mindig én voltam a gyengébb.Akármit csináltam mindig neked kellett vigyáznod rám.Gyűlöltem ,hogy hozzád hasonlítottak.Ha rám néztek mindig csak téged láttak és nem engem.Miattad fehér griffé váltam...Te pedig feketévé.Miért?
-Cyam youh dfer jond! -"válaszként" erős vízmágiát küldtem a testvéremre.Aki ugyanakkor tűzmágiával válaszolt.
-Csak ,hogy tudd.Én ölettem meg a szüleinket.
-Micsoda?Ez nem lehet.- a mágiám meggyengült és ezzel el is dőlt a helyzet.Anax tűzmágiája telibe talált.Elvesztettem az eszméletemet és emberré váltam.Ő odaszállt hozzám jobb karmával megfogott és elrepült velem...
|
| |
| |
| Darron | Dátum: Vasárnap, 2011-07-10, 12:51 PM | Üzenet # 78 |
|
Őrmester
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 31
Állapot: Offline
| A koponya tekintete rögtön rám szegezödött. Elöször röhögni kezdett majd utána már szinte orditott a boldogságtól.
Néhány tüzlabdával inditott. Kikerültem öket de már rögtön jött is a következö sorozat. A támadása után hirtelen elöttem termett és a keze lángba borult. Egy pillanat se telt el és a karja már a melkasomban volt.
A tudatom kezdett halványulni, majd szép lassan elvesztettem az eszméletemet. Utoljára még elképesztö forróságot éreztem a karomban.
Hamarosan egy robbanás zajára ébredek. Homályosan látok, de körbe tekintek. Megpillantom a sürü füst fátyol által eltakart eget. Valami szöget üt az agyamban. Ismét fölnézek..
~Az ég?! Tudtommal fölöttünk még kéne lennie 10emeletnyi épületnek..~
A látásom kitisztul. Meglátom Jolundot aki egy kibelezett test fölött áll aminek nincsen feje. Énis a test közelében állok de valamivel messzebb. A karom zsibadt. Amikor rápillantok meglepödötségemben eldobom a koponyát(!!!) ami a kezemben van. A kötésnek amit mult éjjel raktam fel nyoma sincs most a karomon. A földön heverve találok rá, az egyik nagyobb vértócsa mellett. Jobban szemügyre veszem a koponyát és rögtön rájövök. Az a koponya ahoz a testhez való... Az a test pedig az utolsó emlékeimben még a melkasomban turkált.
Jolund rám pillant...
-Erröl még késöbb beszélünk
Helyeslöen bolintok majd fölveszem a földröl és ismét feltekerem a karomra a kötést. Közben észreveszem hogy a feketeség egy kicsivel tovább terjedt, de nem vészes..
Miközben azzal foglalkoztam hogy össze szedjem magam Jolund elövett a háta az egyik zsebéböl egy kis dobozkát és egy tüzijátékot. A tüzijátékot föl lötte, a dobozból pedig elövett néhány elsösegély kelléket és pár furcsa pirulát amit rögtön bekapott.
-Ez a torony egyenlöre biztonságos, a falakon nemtudnak átjönni a démonok.
Odasétáltam a peremhez és lenéztem a mélybe, majd az egész városra. Felmérni a város helyzetét nem esett nehezemre mivel a szobának immáron se fala se teteje nemvolt.
|
| |
| |
| Gazarrin | Dátum: Csütörtök, 2011-07-14, 5:28 PM | Üzenet # 79 |
|
Őrmester
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 34
Állapot: Offline
| Újjabb csapás. A szörnyetegre már a hatodik csapást mértem, de csak annyit értem el, hogy lelassítottam a rothadó mellékhatású gombócot. Amikor csapást mértem rá, akkor semmiféle hangot nem adott ( hála az égnek ), csak inkább lelassult, majd valamennyire újrta felgyorsult. Mindíg elugrotal előle, ha esteleg maga alá kívánt rohasztani, és néha még egy démontömegbe is beleküldtem. De ez se ment sokáig. Lassan nagyon kezdtem elfáradni és a "katonáim" is kezdtek hullani. Viszont hirtelen egy alakot veszek elő a tömegben. Fekete csuhát viselt amin mindenféle koponyák voltak, elől két darab, keresztbe tett tok amiben két darab kés pihent. A az ellető csuklya helyett egy gazella koponyát hordott a fején, amin még a szarvak is megvoltak. Ballkezében egy hatalmas könyv, jobb kezében egy varázsbot, a tetején egy rátekeredett kígyó. Ez egy nekromanta volt, méghozzá a démonok szolgálatában. Furán hangzik, de a démonok és a nekromanták - bármennyire is gonoszak - nem tartoznak egy csoportba. Nem is dolgoznak együtt, de ez az egyén igen. Folyamatosan kinyitva tartotta a varázskönyvét és olvasott egy érthetetlen szöveget. ~ Meg kell ölnöm! Fenn tartja a varázslatot! ~ Gondoltam és nekiindultam, hogy valamennyire megzavarjam a nekromantátJA.
http://www.diablo3.nl/images/war3/conceptart/necromancer-large.jpg
// Warcraft 3 POWA !! //
o.O
|
| |
| |
| Kyoko | Dátum: Hétfő, 2011-07-18, 11:27 AM | Üzenet # 80 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 44
Állapot: Offline
| Valami furcsa szobában ébredtem fel ami teli volt különböző élőlények szobraival..Némi memória zavar után eszembe jutott ,hogy de leginkább ki miatt kerültem ide.A húgom visszatért.A szoba pedig le van védve a mágiával szemben.Tehát számomra maga a kínzó kamra.Nem messze tőlem észrevettem ,hogy van egy asztal amin halomban állnak a könyvek.Felálltam és odaléptem mikor felvettem ez első könyvet az pedig 50 évre visszamenőleg leírta az akkor történteket..
|
| |
| |
| Darron | Dátum: Szerda, 2011-07-20, 6:00 PM | Üzenet # 81 |
|
Őrmester
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 31
Állapot: Offline
| A rakéta föl lövése után egy kis idövel grifflovasok jelentek meg az égen. A város fölé száltak és repkedtek egy ideig majd csomagokat hajigáltak le. A csomagokban robbanószer volt és leérve krátereket ütöttek a földbe. Dolguk végeztével ugyanugy távoztak ahogyan jöttek.
Miközben az események zajlottak Jolund szinte észrevétlenül elövett egy pipát. Pipadohányt töfködött bele majd egy gyufát és aztán csak csendesen pöfékelt.
A griffek távozásával váratlanul megszólalt.
-A fekete mágiában állitolag 3 nagy mágia létezik. A Necromonicum, mely elemészti az életet, Mordrear ami megidéz egy démonistent a világunkba és az Aldul'thar mellyel megszerezheted egy démonisten erejét. Erre bukkantam rá 20évnyi feketemágia tanulmányozás után. Ha sikerülne végrehajtani akkor megálithatnánk a démoninváziot. Nem is, inkább mi magunk kezdhetnénk meg a háborut a démonok világában. Ezzel..
-Elutasitom..
Jolund egy pillanatra döbbent arcot vág, majd ujra visszaáll a rendes arckifejezése.
-Az Aldul'thar csak egy legenda, de még ha létezne is, hozzánk hasonló halandók képtelenek használni, a testünk atomjaira bomlana. Az ien kaliberü fekete mágiákat csupán mindközül a legösibb faj képes használni. Ugy bizony, a démonok..
-Amit mondasz az igaz, viszont te sem vagy teljesen öszinte. Te nem vagy ember! Ezt az is bizonyitja amit önkivületben tettél..
-Ezzel nem vitatkozhatok, viszont a tényen nemváltoztat hogy nemismerem a mágia megidézéséhez szükséges feltételeket.
-Az lehetséges.. Viszont van egy hely ahol biztos megtaláljuk a kellö informáciokat, a neve pedig..
-Dantalian könyvtára..-fejezem be a mondatot-. Nincs olyan mágus aki ne hallotta volna még ezt a nevet. Viszont a legenda szerint egy nagyon erös Dalian nevezetü őr védelmezi a könyvtár kapuját.
-Ugytünik azért te is tudsz néhány dolgot, viszont az én tudásom itt még nemér véget. Pár éve találkoztam néhány démonmesterrel akik nemvoltak elzárva a nagy démonkapunál, és most jön az érdekes rész: magukat Dalian követöinek állitották. A démonmesterekkel végeztem, eggyet leszámitva. Az utolsó vissza menekült a hegyekben lévö erödjébe. Mentem volna utána azonban már jóideje lefoglalt a forradalomra való készülödés igy csak simán megfigyelés alatt tartottam a kastélyt. Ha sikerül elkapnunk talán kiszedhetünk belölle valamit a mesteréröl, és a nyomon elindulva megtalálhatjuk a könyvtárat is.
-Ugytünik nagyon optimista vagy, de az is lehet hogy az egész nyom csak egy zsákutca. Nagyon sokan probálták már megtalálni a legendás könyvtárat de eddig még senkinek sem sikerült.
Jolund feláll és elrakja a pipáját majd leporolja magát.
-Lassan ideje mennünk, a griffek csak a figyelmeztetés volt. Hamarosan jön a hadsereg hogy teljesen szétbombázza a várost, nemlenne jó ha itt maradnánk.
Bemeligettem a vállaimat, majd a tul nagy önbizalomtól levetettem magamat a mélybe. A jelenlegi tetö és a föld között több száz méter volt, én meg mit sem törödve leugrottam. Zuhanás közben egy kicsit megnevettetett a dolog, viszont figyeltem hogy ne loccsanjak szét. A kezembe fokuszáltam egy kevéske eröt ezzel létrehozva egy árnyék kezet amit belevágtam a falba ezzel lassitva a zuhanásomat. A tervem egész jól müködött és szépen földet értem. A korábbi mágusoknak már nyoma se volt, azaz maradt valami bensöség a falra kenve és széthuzva a földön de élölényeknek a démonokon kivül nyoma sincs.
Az elsö démon hamar nekem rontott. Egy kutyadémon volt aki a torkomra pályázott. Rám is vetette magát, viszont még mielött a torkomhoz dugadta volna a fejét elkaptam az arcát és a karomon keresztül kiszipolyoztam belölle minden életet. Ezután fölkeltem és belevetettem magamat a harcba.
|
| |
| |
| Gazarrin | Dátum: Csütörtök, 2011-07-21, 2:16 PM | Üzenet # 82 |
|
Őrmester
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 34
Állapot: Offline
| A nekromanta erős támadásokkal védte magát a gyilkossági kísérleteim ellen. Csontvázakat idézett meg, amik az elesettekből keltek ki ( felszakítva a húst ) és mindenkin átgázolva közeledtek csak felém. Kezdtem rosszul érezni magam, de szerencsére a kardom velem volt. Egy suhintással ketté tudtam vágni a csintvázakat, de sajnos ha egyet levágtam, jött helyette három. Nem maradt más választás: A nekromantával kellett foglalkoznim, bármennyire is nagy a csontváz sokaság mögöttem. Első suhintásomra a könyvet vágtam ketté, amikből a lapok szanaszét hullottak. Második vágásom a nekromanta botjára irányult. A csapás sikeres volt, és ahogy kettévágtam a botját, el is repültem, egyenest két démon kutyának. Ez már annyira nem tetszett, de legalább puhára estem. A démonkutyák "nyüszítve" próbáltak felállni ( az ütközés következtében, eltörtem a lábukat és a gerincüket ), de mire kettőt mozdulhattak volna, ledöftem őket. Ekkor nyilalt belém a fájdalom, méghozzá a fenekem terén. A nekromanta most két darab késsel rohant felém, össze vissza kapálózva, szurkálva vagdosva a levegőt. Összecsaptunk: Ő elesett a sullyomtól, és csak nevettem rajta. Első csapás felre ment, és csak a csuklóját sikerűlt levágnom, viszont a másik már sikerűlt: A fejét vágtam le nagy vérfürdőt rendezve az éppen elfoglalt közönségnek.
o.O
|
| |
| |
| Darron | Dátum: Csütörtök, 2011-07-21, 4:51 PM | Üzenet # 83 |
|
Őrmester
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 31
Állapot: Offline
| Az erödben lévö démonok ereje nagyon messze volt az elégségestöl igy mindössze pár perc kellett az elintézésükhöz. Az utam ezután a lakonegyedekbe vezetett, amit a démonokat már elárasztottak. Felkészülök arra hogy szembe száljak a démonhordával, amikor jön egy földrengés és leborít a lábamról. Kicsit távolabb egy tüzoszlop lövelt ki a földböl. A városban még 4 másik oszlopot láttam. A tüzoszlopok hirtelen eloszlottak és 5 nagy démon alakja jelent meg. Ránézésre 2x akkorák mint egy ház. A börük vörös, a fejükböl 2 szarv áll ki, a szemük mintha magát a poklot tükröznék. Érdekes modon mindegyik ugyan úgy nézett ki és bár elsö látásra démonmestereknek tünnek, de ha jobban megnézi öket az ember akkor annak az esélye hogy démonmesterek eloszlik. A démonmesterek jellemzöje a változatos és néhány esetben undoritobbnál undoritobb külsö és egy egyedi képesség.
Az a démon amelyik a közelemben volt megpilantott engem és elindult felém. Bár egy legalább 500méternyire volt az ö lépéseivel fél perces az út.
~Itt az ideje tesztelni a puskámat..~
Mivel csak egy lövésem volt alaposan becéloztam a mellkasát. A cél és köztem a távolság egyre csökkent. A többi kisebb démon közben elmenekült. Amikor elért az elöttem lévö keresztezödéshez tüzet nyitottam. A puska visszarúgása rögtön eltörte a bal karomat. Töltény helyett ahogy Jolund is mondta, a tiszta mágikus energiám jött ki, azaz egy akkora zöld lövedék még a démon feje. A zöld löveg telibe találta a démon mellkasát, és ráadásnak még át is szakította. Ezután még repült pár száz métert és becsapodott az egyik háztömbben. A házak a becsapodás körül teljesen megsemmisültek. A démon testén egy legalább 2méter átmérőjű lyuk volt. A szörnyeteg nyögött egyet majd össsze rogyott. Miközben vissza akasztottam a hátamra a puskámat, oda rohantam a testéhez hogy megvizsgáljam, ám az egyik utcában megpillantottam Khazimot amint néhány démon teste mellett áldogál, a kardjával a kezében.
-Khazim!-orditottam
//kép:http://worldofpwnage.com/images/73_2.jpg diablo powa :P//
|
| |
| |
| Kyoko | Dátum: Csütörtök, 2011-07-21, 10:11 PM | Üzenet # 84 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 44
Állapot: Offline
| -Hm..-hümmögtem újra és újra.Rendkívül érdekes dolgokat írtak le.Szó esett egy különleges vízmágiát használó griffről.Aki igen hasonlított az anyámra.Ezenkívül leírt egy csapatot.Egy erős és hatalmas csapatot.Ahol jártak ott pusztulás vagy béke honolt.De megakadtam egy résznél.
-Eddig tartott az ősi nyelvtudásom.-morogtam magamnak.Aztán elkezdtem hangosan betűzgetni.-Tö-l-gy-pa-j-zs J-o-l-und...Hah!Ezt neked.Na ki a jó nyelvtudós?Hát én!De álljunk csak meg. Jolund...Nem úgy hívták azt a törpét is? Valószínűleg róla lesz szó.Ki kell jutnom innen!-felálltam majd az ablakhoz siettem.De amint az ablakhoz próbáltam érni az visszalökött én pedig tehetetlenül terültem el a földön.
-Áh.Ez így nem fog működni!-morcosan vágtam a földhöz a kezemben tartott könyvet...
|
| |
| |
| Gazarrin | Dátum: Péntek, 2011-07-22, 12:00 PM | Üzenet # 85 |
|
Őrmester
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 34
Állapot: Offline
| Egy hirtelen pillanatban mindenki elesett a környéken, még az is aki ült. A város számos pontján tűzoszlopok emelkedtek ki, és hatalmas szörnyetegek jöttek ki belőle. Az ámultságot kihazsnálva sikerűlt ledöfnöm öt darab démont, de amint a rengés abbamaradt, a buli folytatódott. Miközben álldogálltam az áldozataim felett, Train megszólított.
- Mi van? - Ordítottam vissza. Ekkor az egyik szörny lerepítette az egyik háznak az oldsalát, nagy törmeléket zúdítva a tömegre. És ez így ment házról házra, és eléggé sokan anyáztak a szörnyre, aki látszólag megsem hallotta ( süket mint a katapult ). A törmelék eső közepette, sikerült odamennem Trainhoz hogy megkérdezzem, hogy mit akar.
- Mi van? - Kérdeztem újra.
o.O
|
| |
| |
| Kyoko | Dátum: Szerda, 2011-07-27, 6:18 PM | Üzenet # 86 |
|
Őtábornoksága
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 44
Állapot: Offline
| //Nüx//
Amikor a könyv felé néztem észrevettem egy csapóajtó féle alakzatot a szőnyeg alatt.Nem időztem tovább a földön rögtön felpattantam és félrehúztam az azt beterítő szőnyeget.
-Ez az!-éreztem ahogy elmosolyodok.Visszamentem az asztalhoz összeszedtem azokat a könyveket amiket úgy ítéltem szükségesek lehetnek, utoljára pedig a földhöz csapott könyvet vettem fel és raktam bele egy táskába.Magamra kaptam a táskát majd kinyitottam a csapóajtót.
-Remélem ezt elfelejtették levédeni mágia ellen.-egy ugrással beleugrottam és amint megfelelő magasságba értem zuhanás közben előhívtam griff szárnyaim csaptam egyet és már repültem is a hatalmas helyen..
|
| |
| |
